Látod, megszelídült, amit küld az a nézés, az nem babonáz meg már
Persze tetszik, meg minden, de ami jönni fog innen, azért tulajdonképpen kár
Be is van rúgva, szégyelli, tudja, és reméli, hogy én is nagyon
Én meg jelzem, persze, hogy maradjon kedve csinálni, én meg hagyom

A szívek szőrösen őrölnek, valami port löknek körbe-körbe a testbe
Szépen erőlködött, talán még nyögött is egy kicsit, egy filmből leste
De semmi sem úgy van, a TV csak zúg, van egy lassú, de ugrik a CD-m
Az utak gőzölnek, a malmok őrölnek, a szívemet kiszartam a WC-n

Aztán felöltözött, talán Pestre költözött, ott láttam mindenesetre
A Váci utcába’ a könyvét árulta, sárga ruhában volt és festve
Volt egy napocska a régi homlokra, és tudtam, hogy ő olyan Krisna
Tudatú hívő lett, s hála az Istennek, hogy többé már nem néz vissza

Most Nagy Lászlót olvasok, mindenki tudja: jobb egy Isten is, mint a semmi
Fogatlan úszóknak meg mi a túrónak kellett a folyón átmenni
A túlsó partra, ott meztelen szaladna az a régi béna pár akkor
És én boldog volnék, és belesimulnék, mindegy mi mondaná: - Vackolj belém!